HTML

Kezdet… (1. hét)

2011.07.20. 10:31 Attila Balatoni

Még csak egy hónapja vagyok Nepálban, de már eddig is hihetetlenül sok élmény ért – rendőrök elől rejtőzködés busz tetején, parasztoknál alvás, furcsa spirituális szokások stb. – de legegyszerűbb ha kezdem az elején.  

Június 16-án érkeztem Kathmanduba, a reptéren ’’popsztárhoz’’ méltó fogadtatásban volt részem, 8-10 turista hiéna gyűrűjében jutottam el a taxiig. Jó tanács: bármit is mondanak, csak a taxisnak kell fizetni és érdemes előre megállapodni az árban. A taxi elindult. Első benyomásom? Káosz. Tehenek sétálnak az út közepén, útfelfestés csak képzeletben, balra tarts, furcsa járművek, össze-vissza lógó villamos vezetékek, szemét kupacok és emberek mindenhol.
 
A szálláson mentorunk, Roberta fogadott. Körbevezetett a lakásban, a helyi szokásoknak megfelelően angol WC, meleg víz, fűtés, mosógép nincs, viszont van egy nagyon szép kilátással rendelkező tetőteraszunk, ahol kiteregethetjük a ruháinkat. Egy jó tanácsot kaptunk, ha lehet a tetőn ne csókolózzunk, mert az előttünk itt lakókat ezért a szomszédok nagyon megszólták. Itt az utcán férfi és nő között sosem látni testi érintkezést viszont azonos neműek gyakran járnak kézen fogva.
 
Egy nappal később érkeztem, mint a többiek így még fel sem eszméltem, hogy hol vagyok, máris úton voltunk az első iskolát meglátogatni. Ez az iskola Kathmandu folyópartján, az úgynevezett Landless/Slum területen fekszik. Megdöbbentő látvány fogadott bennünket, roskadozó sárból és bambuszból épített viskók, terjengő trágya bűz, sár és nincstelen emberek sokasága. A nepáli emberek többsége saját földje műveléséből él, azonban az itt élő lakosok a polgárháború alatt elvesztették minden vagyonukat így a folyópartra kényszerültek. Mivel ez állami terület a rendőrség éveken át elűzte az embereket, felgyújtotta kunyhóikat, de mióta megépült az iskola a kormány szemet huny. Ez az iskola rögtön mély benyomást tett rám, a gyerekek szabályozatlanok, elevenek és a mély szegénység közepette is állandóan mosolyognak. Két iskolát kellett választanunk, ezt választottam egyiknek.
 
 
 
Az elkövetkezendő napokban meglátogattunk még néhány középiskolát és két beteg gyerekekkel foglalkozó iskolát. Na de, nehogy téves benyomást keltsek a városról; a másik iskola, amit választottam Patanban található és itt meglehetősen más látvány fogadott. Amint kiszálltunk a tuk-tuk-ból (3 kerekű emberszállító konzervdoboz) két furcsa kerekeken guruló toronyra lettem figyelmes. Egy helyi embertől megkérdeztem, mik ezek? Válasza: mobil templomok! Gondoltam magamban mi más is lehetne egy olyan városrészben, ahol minden házra jut egy templom. Nepálban szinte mindenki vallásos, az ország kb. 70%-a hindu, 20%-a buddhista, 10%-a egyéb. Csak a helyiek elbeszéléseire tudok támaszkodni információszerzésért, - itt elég ritkán jutunk Internethez - de mint kiderült, ezek az építmények nem állandóak, hanem a Bhoto Jatra fesztivál keretében gurítják őket körbe a városon, mely egyszerre Hindu és Buddhista ünnep az aszály elkerülése céljából. Visszatérve az iskolára, az itt tanuló diákok többsége sérült kisgyermek. Azért választottam ezt az intézményt, mert a gyerekek azonnal nyitottak felém és mivel az állapotukból kifolyólag nagyon kevés a tanult viselkedési sémájuk, minden cselekedetük eredeti és őszinte. Mindemellett a helynek fölöttébb pozitív a kisugárzása.
 
 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

Folyt. köv. hamarosan

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nepal.blog.hu/api/trackback/id/tr933082701

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása