HTML

Changu Narayan (első hétvége)

2011.07.31. 09:01 Attila Balatoni

Elérkezett az első hétvége és egy dolgot mindannyian tudtunk; ki kell mozdulnunk Kathmanduból. A mentorunk mesélt egy közeli helyről, Changu Narayanról, ahol egy hegy tetején található Nepál egyik legrégebbi temploma –feltételezések szerint a 4. században épült-, ami a világörökség része no meg egy furcsa fazon, aki egy menedékházat üzemeltet. Nepáli nyelvóra után rögvest útnak is indultunk. 15 km-t egy óra alatt tettünk meg -ez itt általános menetidőnek számít- Bhaktapurig, ahol buszt kellett váltanunk. Itt észrevettük, hogy szívesen látják az embereket a busz tetején így mi is gyorsan felmásztunk a tetőre. A busz tetejéről sokkal jobb a kilátás, az árnyoldal a villamos vezetékek ill. faágak, amire folyamatosan figyelni kell és a tetőcsomagtartó vas rúdjai sem túl kényelmesek. A faluban végtelen nyugalom, tyúkok, kacsák, kutyák, kecskék fogadtak bennünket. A menedékházat gyorsan megtaláltuk mivel a falu összesen két utcából áll. Itt az üzemeltető segédje és maláj/nepáli barátja fogadott bennünket. Teával kínáltak és különböző sztorikat meséltek. Megérkezett Shankar, az üzemeltető, megállapodtunk az árban és a segéd elkezdte főzni a vacsorát. Főzés közben beszaladt egy patkány a konyhába, tettek egy röpke megjegyzést, hogy errefelé sok az állat és zavartalanul folytatták a főzést. Vacsorára Dal Bhat-ot kaptunk, ami lencse és rizs ill. jó esetben némi zöldség, nagyon csípősen természetesen. Ez Nepál nemzeti eledele.

A következő nap a rizsföldek mentén átgyalogoltunk Bhaktapurba. Ez a harmadik legnagyobb város a Kathmandu völgyben, a világörökség része és a 15. század környékén egy darabig Nepál fővárosa volt. A városközpontba jegy ellenében lehet belépni, aminek elég borsos ára van, 1100 Rs. (kb. 2800 Ft.), de mint a legtöbb helyen ez a probléma itt is kiküszöbölhető a sikátorokon keresztül. A napot Bhaktapurban töltöttük este viszont úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Changu Narayanba. Buszra szálltunk, a célállomásnál háromszor annyit próbáltak elkérni tőlünk, mint a rendes busz tarifa. Jó tanács: a buszon mindig kérdezz meg egy helyit, hogy mennyit fizet az útért vagy figyeld meg, amikor fizet és te is csak ennyit adj a kalauznak bármennyire is erőszakos. Megérkeztünk, ismét Dal Bhat-ot vacsoráztunk.
 
Reggel korábban keltem, mint a többiek és elmentem sétálni. Ilyenkor nők és férfiak az utcán nyilvános csapoknál fürdenek, mosogatnak. A fürdés ruhában történik, a mosogatás pedig nagyon környezet barát, mosogatószer: föld, szivacs: levelek. Miután hazaértem Shankar joga órát tartott nekünk; tanultunk pár aranyköpést pl. ’’miért beszélsz ha még lélegezni sem tudsz!?’’ a légző gyakorlatok viccesek voltak és közben még rá is gyújtott, az órát pedig gerincünkön való járkálásával vezette le.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nepal.blog.hu/api/trackback/id/tr903113575

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása